CIMBORÁK - meseregény,
1942 Dante könyvkiadó

A szerző rajzaival (címlap: Biczó András)

GÜCÜLKE ÉS CIMBORÁI címen
1989 Polygon kiadó

Szabó Szabolcs rajzaival

CIMBORÁK - meseregény,
2002 Holnap könyvkiadó

A szerző rajzaival (címlap: Biczó András)

Tartalom:
Gücülke, a vörös kis macska szeretetre, becézgetésre, játékra vágyva világgá megy, és elvetődik Szentmihály-pusztára (valós hely Adony és Kulcs között), ahol felszolgáló lesz a Félfülű Nyúl csárdájában. Megismerkedik a kedves, bohém naplopó Naplopó Sündörgővel, akinek színarany tüskék vannak a fején.
Szoros barátság fonódik közöttük, ám akkor közbelép egy elegáns városi hölgy, Nyaraló Nyúl, és hatalmába keríti a sünt. Mikor kiderül, hogy nem tudja megszerezni az aranytüskéit, tovább áll, de előzőleg ráparancsol Sündörgőre, hogy pofozza fel Gücülkét, ahányszor csak találkozik vele. Gücülkére ettől eltekintve is nehéz idők járnak - kirakják az állásából, elrabolják a menyétek, nagy betegségen esik át, - de végül minden jóra fordul, s ők ismét egymásra találnak Sündörgővel.

Részletek a meseregényből: 
(...) "Gücülke a rozsdás vaskilincsbe kapaszkodott, és addig cibálta az ajtót, míg kinyílt. A korhadó küszöbön át belépett az egyetlen szobából álló házba, de nyomban vissza is hőkölt, és megdörzsölte a szemét.
A háznak hiányzott egy fala.
A déli fal helyén csupán egy omladozó téglasor húzódott, s azon túl kerek lustakisasszony-bokrocskák nyitogatták piros szirmaikat. A tetőt ezen az oldalon csak két gerenda tartotta, és szakadozott függőágy volt közéjük kötve. 
- Hol a negyedik fal? - kérdezte Gücülke megdöbbenve.
- Mégis csak furcsa, hogy nincs sehol. "

(...) "Ezután aludni mentek, és Gücülke lesétált a kúthoz. A töredezett káván most egyetlenegy béka sem ült. A kút fölött, a fák között hintázott a hold az ágakon. Gücülke a kút fölé hajolt, és örömmel látta saját képét tükröződni benne. 
Ebben a pillanatban a kút sötét vize gyűrűzni kezdett, és sok-sok pici kéz nyúlt ki belőle. A sok-sok pici kéz megragadta Gücülkét, és a vízbe rántotta." 

(...) "A ház nyitott oldala előtt két seregély suhant el. Az egyik visszarepült és még egyszer benézett. Megcsóválta a fejét, és sietve a társa után repült.
- Te, idehallgass! - mondta izgatottan. - A naplopó sünt láttam. Dolgozik!
- Akkor nem ő volt - szólt a másik. - A naplopó sün sohasem dolgozik. Az, akit te dolgozni láttál, csak a megtévesztésig hasonlít hozzá."

A regényben szereplő Szalmacsárda ma is megvan, Ercsi és Adony között üzemel a 6-os út mentén. 

Bálint Ágnes Cimborák c. meseregényéről írt könyvajánlót Dezsényi Katalin Terézia a Minimax magazin 2006. februári számában.

Vissza a nyitólapra 

Vissza az oldal tetejére