Gücülke, a vörös kis macska szeretetre, becézgetésre, játékra vágyva világgá megy, és elvetődik Szentmihály-pusztára (valós hely Adony és Kulcs között), ahol felszolgáló lesz a Félfülű Nyúl csárdájában. Megismerkedik a kedves, bohém naplopó Naplopó Sündörgővel, akinek színarany tüskék vannak a fején.
Szoros barátság fonódik közöttük, ám akkor közbelép egy elegáns városi hölgy, Nyaraló Nyúl, és hatalmába keríti a sünt. Mikor kiderül, hogy nem tudja megszerezni az aranytüskéit, tovább áll, de előzőleg ráparancsol Sündörgőre, hogy pofozza fel Gücülkét, ahányszor csak találkozik vele. Gücülkére ettől eltekintve is nehéz idők járnak - kirakják az állásából, elrabolják a menyétek, nagy betegségen esik át, - de végül minden jóra fordul, s ők ismét egymásra találnak Sündörgővel.
Részletek a meseregényből:
A regényben szereplő Szalmacsárda ma is megvan, Ercsi és Adony között
üzemel a 6-os út mentén. Bálint Ágnes Cimborák c. meseregényéről írt könyvajánlót Dezsényi Katalin Terézia a Minimax magazin 2006. februári számában.
(...) "Gücülke a rozsdás vaskilincsbe kapaszkodott, és
addig cibálta az ajtót, míg kinyílt. A korhadó küszöbön át belépett az
egyetlen szobából álló házba, de nyomban vissza is hőkölt, és megdörzsölte
a szemét.
A háznak hiányzott egy fala.
A déli fal helyén csupán
egy omladozó téglasor húzódott, s azon túl kerek
lustakisasszony-bokrocskák nyitogatták piros szirmaikat. A tetőt ezen az
oldalon csak két gerenda tartotta, és szakadozott függőágy volt közéjük
kötve.
- Hol a negyedik fal? - kérdezte Gücülke megdöbbenve.
- Mégis csak furcsa, hogy nincs sehol. "
(...) "Ezután aludni mentek, és Gücülke lesétált a kúthoz. A
töredezett káván most egyetlenegy béka sem ült. A kút fölött, a fák között
hintázott a hold az ágakon. Gücülke a kút fölé hajolt, és örömmel látta
saját képét tükröződni benne.
Ebben a pillanatban a kút sötét
vize gyűrűzni kezdett, és sok-sok pici kéz nyúlt ki belőle. A sok-sok pici
kéz megragadta Gücülkét, és a vízbe rántotta."
- Te, idehallgass! - mondta izgatottan. - A naplopó sünt
láttam. Dolgozik!
- Akkor nem ő volt - szólt a
másik. - A naplopó sün sohasem dolgozik. Az, akit te dolgozni láttál, csak
a megtévesztésig hasonlít hozzá."
