Egy szürke, szegény kis egeret az a szerencse ér, hogy házába fogadja Cukoranyó, a mézesbábos. Fáni egér ettől kezdve élete végéig cukorillatú, meleg szobában lakhatna, pörkölt mogyorót, mézeskalácsot és cukormorzsákat rágcsálhatna, ha mohóságában nem harapna le egy darabot Cukoranyó legújabb alkotásából.
Csakhogy a bábut bűvös tésztából sütötték, így Fáni helyre kis boszorkánnyá változik.
Világgá repül seprűjén, majd kiköt a Furfangos szigeten, ahol megismerkedik Hercsula macskával, a falánk nyúlgyerekekkel, Bűvös Egérrel, a Vasorrú Bábával, és végül Surranóval, a csengettyűs egérrel. Különös hangulatú kalandjai szerencsére jó véget érnek.
Részletek a meseregényből:
"- Ezer fekete macskafül! - kiáltott
Fáni. - Mintha boszorkánnyá változtam volna!
Berohant a szobába, és a tükör elé állt. A tükörből dermedt szemekkel egy kis boszorkány bámult rá. Ijedten
fölsikoltott:
- Ó, a mézeskalácsboszorkány! Épp olyan
arcom, épp olyan ruhám van, mint annak volt! Úgy látszik, valami bűvös
tésztából sütötték. Jaj, milyen szerencse, hogy Cukoranyó azt az aranyos kis arcot ragasztotta rá. Máskülönben most mohosképű, vén banya volnék. Nini, és a cukorseprű, amiből leharaptam egy darabkát, szintén igazi seprűvé változott. Hiányzik is belőle egy csomó cirok. Még jó, hogy nem a fél lábát haraptam le annak a bűbájos mézecskalácsboszorkánynak. Most fél lábon állhatnék,
mint a gólya! De mihez kezdjek, mint boszorkány?"
(...) "Mikor Fáni másnap reggel kinézett
az ablakon, legnagyobb meglepetésére egy kerekes faházikót pillantott mega kert mögött.
- Ki lakhatik benne? - tűnődött takarítás
közben, és kíváncsian nézte a harisnyákat, amelyek a házikó és egy fa közé feszített kötélen száradtak.
Végre kinyílt az ajtó, és az eléjetámasztott
létrán letipegett a lakó: a Bűvös Egér. Egy helyen elsöpörte a havat, Hercsula macska kerítéséből kitört egy darabot, megfaragta nyársnak, és szalonnát pirított rajta. Így messziről nagyon csalafinta egérnek látszott."
(...) "Ekkor valami rendkívül furcsa dolog történt. A legszélső kártyalap fagerendás, csúcsos tetejű házat ábrázolt, rézpántos tölgyfaajtóval. Ez az ajtó kinyílt. Arasznyi, apró tündér lépett ki rajta, cseresznyékkel díszített szalmakalap volt a fején. Ruháját fodrok díszítették. Kecsesen meghajolt Fáni előtt, és csicsergő hangon beszélni kezdett:
"Álmatlanságnak csak egy az orvossága:
Hercsulának legyen egér a barátja!"
