Károly bácsi folyton zsörtölődik Irma nénivel, hogy elkényezteti a macskáit. Ő maga olyan kutyáról álmodozik, amelyik macskát reggelizik, macskát ebédel és vacsorázik, vagyis amelyik kordában tartaná a szemtelen cicusokat. Egy szép napon meg is jelenik egy mord vizslával, s ettől kezdve gyökerestől megváltozik a lusta Lukrécia és Szerénke élete. Frakk, a macskák réme gondoskodik róla, hogy akaratuk ellenére sportos életet éljenek. Ami azonban a kényeztetést illeti, hát nem olyan egyértelmű a dolog. A kötetet Várnai György mulatságos, találó rajzai díszítik.
Részletek:
(...) (Károly bácsi) egy este is sokáig hánykolódott álmatlanul. Végre nagy nehezen elaludt - legalábbis úgy rémlett neki, hogy már álmodik. Azt álmodta, hogy Frakk szép szelíden odatette jobb mellső lábát az ágy szélére. Az ő ágya szélére. Kisvártatva a bal mellső lábával is odatámaszkodott. Károly bácsi hallotta, egészen közelről hallotta a szuszogását. Egy idő múlva Frakk jobb hátsó lába is fölérkezett az ágy szélére. És egyszer csak - különös álom! - Frakk mind a négy lábával fent állt az ágyon, majd némi forgolódás után lefeküdt Károly bácsi mellé."
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kis kertes ház. Abban lakott két kövér macska. Rajtuk kívül ott lakott még Károly bácsi és Irma néni. Ők nem voltak olyan kövérek, mint a macskák, sőt, Károly bácsi kimondottan szikár volt...
(...) - Egér! - rebegte Szerénke elhűlve. - De hiszen az szalad!
- Szalad, bizony! - hagyta rá Micike.
- Elképesztő maradiság! - szólalt meg végül Lukrécia. - Futni az élelmiszer után, mint valamikor régen, a múlt században!
