Részlet a könyvből:
"Az én gyerekszobám a Duna volt: homokos partján játszadoztam tavasztól őszig, csigaházakkal, fehér, rózsaszínű, szürkéskék, vagy zöldes kavicsokkal, és kagylókkal, melyeknek belseje gyöngyházfényben csillogott. Egyik-másik kagyló már oly régóta hevert a homokban, hogy töredezővé vált. Fogtam törött darabjaikat, s nagy, lapos kövekre úgy rajzoltam velük, mint a krétával...
(...) Fáni, a kecske az újságpapírt szerette. Vasárnaponként már kora reggel odaállt a felső kapuhoz, mert tudta, hogy vasárnap vastagabb újságot szokott a postás bedobni. Egyszer láttam, amint nagyapám versenyt futott vele. Fáni volt a gyorsabb. Mire nagyapám lihegve odaért, már megette a fél újságot...
(...) Mire megtalálom (a napszemüveget), az írógépbe fűzött papíron egy lepke ül. Szép, barnapiros Atalanta-lepke. Szemmel láthatólag jól érzi magát a papíron. Sütkérezik.
Míg a lepke a papíron ül, nem gépelhetek, mert a billentyűk mozgása, a kattogás elriasztaná. Ölembe ejtett kézzel üldögélek hát, és várom, hogy kedves kis látogatóm elszálljon. Neki azonban esze ágában sincs. Oly sokat röpködött már, hogy jólesik megpihennie a szép fehér papíron. Én pedig ülök, azzal a mozdulatlansággal, amelyet még gyerekkoromban szoktam meg. Gyerekkoromban, mikor órákig el tudtam nézni a méheket, hangyákat, gyíkokat, szúnyoglárvákat, mindenféle élőlényt. Mert nekem egy állat addig érdekes, míg él, és azt csinálhatja, ami jólesik neki."

Keletkezésének körülményei:
"Én falun nőttem fel - ez egyébként kiderül a könyvből is - , és amikor felkértek, hogy írjak valamit a Mit mesél a természet? sorozatba, először kicsit zavarba jöttem, azután felajánlottam, hogy helyette megírom a természettel kapcsolatos gyermekkori élményeimet. Így született meg ez a könyv, s amikor írtam, a bőség zavarával küszködtem, hiszen falun sokkal több élménye van egy gyermeknek, mint városban".