"(Mazsola) meg is szólalt:
- Egérke mondta, hogy ő balettre ját.
Manócska nem felelt, mert éppen nagyot taszított a kövön, és kifogyott a lélegzete. Mazsola tovább fűzte a szót.
- Barázdabillegető nénihez jár Egérke.
Szegény Manócska még mindig csak szuszogott.
- Barázdabillegető néni azt mondja, nekem is jót tenne, ha balettre járnék – folytatta Mazsola. Erre már megszólalt Manócska:
- Barázdabillegető néni helyében én is ezt mondanám, hogy minél több tanítványom legyen. Na gyere, taszigáljuk odébb!
Miután a kő megint gördült egyet, Mazsola azt mondta:
- Egérke már tud…s…sss…spiccelni.
- Könnyű neki – szólt Manócska nagyot fújva – ő olyan kis vékonyka, aprócska…
- Ha baletteznék, én is lefogynék – jegyezte meg Mazsola. Manócska elnevette magát:
- Miért akarsz lefogyni? Tudod, milyen szívet szomorító látvány egy girhes malac?"
(...) - Jé, Manócska, honnan tudtad, hogy jövök?
- A cuppogásból - magyarázta Manócska. - Hallottam, hogy ahány tócsa volt az úton, abba mind beleléptél.
- Hóvirágot szedtünk Fülöpkével - sietett Mazsola másra terelni a szót. - Fülöpke mondta, hogy a hóvirág a tavasz hírnöke.
- No és hol a tavasz korai hírnöke? - nézett körül Manócska kérdőn.
- Megettem - mondta Mazsola. Manócskának torkán akadt a szó."
