Azon a napon

 

Azon a napon Futrinka utca lakói korán lefeküdtek. Persze megvárták a TV Macit és a fogmosást, de a Tökház lakói ilyenkor már álmosak. Lefekvés előtt persze létszámolvasás volt: Varjú bácsi egyenként szólított mindenkit, Mazsolát, Tádét, CicaMicát, Morzsa kutyát, Manócska addig megvetette az ágyakat, de nem hiányoztak Kukoriék sem és beköszönt még Károly bácsi és Irma néni Frakk kutyával együtt. Böbe Baba már aludt is. A felsorolás hosszan tartott, de végül mindenki lefeküdt. Azon a napon a gyerekek nem a Futrinka utca lakóival feküdtek le, azon a napon valami divatos számítógéppel animált lövöldözős sorozat egyik részére álmosodtak el. -Nem baj, vélte Varjú bácsi. -Most ez a divat. Azért a napilapot elolvasta, A Csőr mindennap izgalmas híreket tartogatott. Azt is olvasta Varjú bácsi, hogy valahol tüntetnek, de ezzel nem törődött, ahol az ő világa kezdődött, ott volt a békétlenség határa. Hát el is aludtak, mert másnapra a kolbászkerítést kellett újramázolni.

Aztán elaludtak mindahányan a helyükön, a Magyar Televízió székházának falán. Még odaköszöntek két ismerősük képének, Déri Jánosnak és Knézi Jenőnek, de aztán elaludtak.

 

Azon a napon emberek jöttek, akik nem ismerték a Futrinka utcát, lakóikat még kevésbé. Ezek az emberek, felgyújtották a TV épületét és bementek oda. Ezek az emberek felzavarták álmukból a Futrinka utca lakóit, majd röhögve és jelszavakat skandálva félholtra verték Böbe Babát és Tádét, felgyújtották Varjú bácsit, eltörték a szemüvegét és széttépték újságját. A Csőrt. Frakk kutyáért delegáció ment, Károly bácsit és Irma nénit leköpték, Frakkot pedig megrugdosták. CicaMicát kidobták az ablakon, Manócska olyan pofont kapott, hogy eltört az orra. Kukoriék elrepültek a rendőrökért, kérték őket, hogy segítsenek, de a rendőrök sem bírtak a túlerővel.

 

Azon a napon emberek jöttek, akik nem ismerik a szeretetet, nem értik mi zajlik a világban, ők ölni szeretnek, ordítani, trágárkodni, a részegségig inni és csoportosan törni-zúzni. Ezek az emberek is felnőttek valahol és nagy a valószínűsége, hogy családjukban a szülők sem nézték a Futrinka utcát, de a Cicavíziót biztosan nem. Azon a napon az emberek megölték a szeretetet, azt a hitet, hogy létezik megállj, hogy a világ sarkában  félve reszkető jóság kap egy esélyt. A jóságot azonban feketére pofozták és FTC feliratú póló viselésére kötelezték. Azon a napon az emberek milliós kárt okoztak és a rombolás lelkekben, anyagiakban, erkölcsiekben szinte felmérhetetlen. De azon a napon más is történt.

 

Azon a napon csíkos zászlóba öltözött emberek jöttek és magukkal vitték gyerekkorom egy részét és Böbe Babát, aki a tisztaság és a szeretet jelképe volt, aki már akkor beszélt a környezetvédelemről, amikor a mai környezetvédők nagy része nem is élt. Azon a napon örökre elvettek tőlem valamit, de ami borzasztóbb, minden tisztességes embertől.

 

Mi pedig a következő napon megindultunk és elhatároztuk, hogy megvédjük a gyerekkorunkat, a hitünket a jóságban, visszahozzuk száműzetéséből a béke légkörét. Ezen dolgozunk Kedves Bálint Ágnes. Ezen a napon újra hitet teszünk a hit mellett, a becsület mellett, a szeretet mellett, de meg kell mondanunk, másképpen, mint régen. Sajnos ma már nem elég Varjú bácsi szúrós pillantása. Ezért mi sem tudunk mindenkor szavakkal tenni világunkért. Amit ígérhetünk, hogy visszaszerezzük a jóságot, bárhová dugták is. Azért, mert azon a napon olyasmi történt, ami szinte visszafordíthatatlan és mert szinte az, nem engedhetjük, hogy valóban az lehessen. Ha rajtunk múlik nem is lesz.

 

Azon a napon Írónő, ha talán csak átmenetileg is, de szünetelt köztünk a vita, a panasz, az ellentét. Azon a napon megértettük, mi a dolgunk. És lehet, hogy azok az emberek, akik még emlékeznek Varjú bácsi mondataira, képesek legyűrni az oktalan, zsigeri gyűlöletet. Azon a napon nagyon mások lettünk és mindent elkövetünk, hogy ilyen sohase történhessen meg. Azt pedig, hogy gondolkodásunk ilyenné lehetett, Önnek is köszönjük Írónő!

 

 

Budapest, 2006. szeptember 23.                    Tisztelettel:

 

 

                                                                       Radó Iván