|
Fülszöveg: "Minden
gyerek szeret elbújós játékokat játszani asztal alatti, szobasarki,
szekrénymélyi zugban, s ott "igazi" életet folytatni. Bálint Ágnes új
könyvében ilyen titkos rejtekhelyen játszódik a történet; egy kis
virágtündér, Flórika húzódik meg barátaival egy vonat ülése mögött. A
vonaton felejtett sokféle limlomból otthonos lakásuk alakul, mindig jut az
utasok elhullajtott morzsáiból nekik ebéd, vacsora..."
Részlet a meseregényből:
"Virágtündérekkel manapság már csak olyan kertekben lehet találkozni,
ahol nem zümmög a fűnyírógép, nem csattogtatják a nyesőollót, vagyis
minden virág, bokor, fa úgy nő, ahogyan neki tetszik. Az ilyen kerteket
nem őrzik ám hegyes dárdájú, büszke kerítések! Legtöbbször nincs is már
kerítésük, megette az idő, és ami még maradt belőle, azt vastagon takarja
a lonc vagy a vadszőlő. Öreg emberek kertjét veszik körül ilyen elvadult
sövények. Nem véletlen tehát, hogy virágtündérek úgyszólván csak öreg
emberek háza körül találhatók... (...) "A tücsök
büszkeségét némileg sértette, hogy egy fonál végén függjön, amelyet egy
kis tündérlány húz felé nagy erőfeszítéssel,
minthogy azonban más módon nem tudott volna a vonatba jutni, jó képet
vágott a dologhoz. A hold bevilágította az
egész fülkét, így valami kis fény Flórika szépen berendezett kuckójába is
jutott. A tücsök odáig volt a csodálkozástól. Hát még, mikor Flórika
megkínálta egy nagy, érett, sötétkék szőlőszemmel!..."
|
 |