A közönség az évek során igen sok megjegyzést fűzött az estéről estére ismétlődő kis maci-keretjátékhoz. Mikor egy néző azt kifogásolta, hogy a maci "évek óta semmit sem fejlődött", Bálint Ágnes a Rádióújságban a következő cikkben oszlatta el a Maci születése körüli homályt:

"(...)Az a baj, hogy mozog. Igen, ott kezdődött az egész félreértés, hogy mi - akik abban a barna dobozban éldegélünk a képernyő mögött - más célra szántuk a tv-mackót, mint amire a nézők milliói használni kezdték.
Szükségünk volt valamire, ami egységes keretbe foglalja a meseolvasásra kiképzett bemondóink tarka csokrát(...) Keretünk el is készült: mozog, muzsikál, még köpköd is.
- Micsoda kényelem az ilyen keret - mondogattuk aztán, valahányszor nyugovóra tértünk ott a képernyő mögött, a műsoroktól átlangyosodott dobozban. A nézők viszont, akik nem tudták, hogy a maciban csak egy keretet kell tisztelniük, mesealaknak kijáró érdeklődéssel figyelték őt.
- Csak egy szál bugyogója van - állapították meg.
És elindult a kérdésözön:
- A macinak nincs anyukája?
- Kistestvére sincs? - Nincs egy szerető kéz, amely estente betakargatná?
- Óvodába sem jár?
- Miért köp fiúhangon, mikor lányoknak való pöttyös hálóingilije van?
Bocsánat, itt álljunk meg egy pillanatra.
A tv-mackót annakidején én is fiúnak képzeltem el, csíkos pizsamában. A férfias ruhadarabot annak idején a rendező vetette el, attól félvén, hogy a nadrágszár elfedi a mackó esetlen mozgásának esetleges báját...