2000 Santos kiadó Fülszöveg: Részlet (...) "Nincsenek már vízimalmok a Dunán. De a mesék,
melyeket ezekben a vénséges vén, nyikorgó kerekű vízimalmokban gyűjtöttem,
azok még megvannak."
Keletkezésének körülményei Még utoljára írt egy szép tündérmesét, mint pályájának
elején - majd letette a tollat.
Radvány Zsuzsa rajzaival
"Bálint
Ágnes új kis történetei a Duna mellett játszódnak. Szereplői, Vivike, a
vizitündér, és Valdi, a vizimanó, valamint barátaik a darazsak, tücskök,
békák és egyéb kis bogarak úgy adnak ismereteket az évszakokról, az
életről, a világról, hogy közben nem akarnak mást, mint elmesélni a kis
vizitündér és a vizimanó szerelmét és egymásra találását..."
"Hová
lettek a dunai vízimalmok? Hová tűntek azok a régi, megszürkült fájú,
vénséges vén malmok, melyeket jókora vasmacskák karvastagságú lánccal
tartottak a víz sodrában. Vasszeg nem volt ezekben a házformájú, vén
malmokban, mert a vízen a vasat megette volna a rozsda. Kiskerék,
nagykerék, minden fából volt, ki tudja, mióta forogtak a csattogó
szíjjakon. Hosszú, nagy fenyőfa volt a malomkerék tengelye. Vékonyabbik
vége a völgyhajón feküdt. Az fedetlen bárka volt, mindig lehetett benne
zöld moszatos vizet látni."
Férje halála után az írónő emlékeibe menekült. Vissza a
megnyugtató, elringató, varázslatos gyermekkorba, amelynek, és ezzel
együtt egész életének, a Duna volt meghatározó élménye.
