Bálint Ágnes mazsolái
Ha fiatalkorúak olvassák ezt a címet: Bálint Ágnes mazsolái, alighanem elírásra gyanakodnak s kijavítják: nem mazsolái, hanem Mazsolája. Csaknem két évtizedes ez a mesehős, aki alighanem kicsinyke volta miatt kapta nevét, pedig más okán is kaphatta volna. Ez idő alatt nemzedékek nőttek fel úgy, hogy bensőséges barátjuk lett Bálint Ágnes Mazsolája; de a szülők nemzedékei is megismerték, megszerették a cserfes, csacsogó, érdeklődő, értetlenkedő, kérdezősködő kismalacot.
A kérdésre, hogy mi a mazsola, sokan talán azt felelnék: nem mi, hanem ki. Ennek a szónak a magyar nyelvben jelképes értelme is van, méghozzá kettő. Mostanában egyre inkább azt nevezik mazsolának, aki kezdő, ügyetlen, kétbalkezes (akárcsak Mazsola), holott régebben azt az ízes szellemi csemegét mondták mazsolának, amely az elbeszélést szebbé, gazdagabbá tette, színezte, elmélyítette gondolatokat sűrítve magában. Ez a mazsola - érték, habár olykor láthatatlanul, inkább a képzelet és az értelem számára, de segítségével kedvesebb, értékesebb, élhetőbb és emberibb maga az élet is.
Az élet, amelynek nagy kincse a mese. Az élet, amelyet a szemmel láthatónál is jobban kell ismernie annak, aki gyermekből embert akar faragni. Kicsiny gyermekkorától kezdve szerette a mesét Bálint Ágnes, addig-addig hallgatta és olvasta, míg maga is írni kezdte a meséket. Negyvenegy esztendeje jelent meg az első mesekönyve, írója még csak tizenkilenc éves volt. Aztán újságíró lett Bálint Ágnes, mint a magyar írók közül oly sokan mások, s mert újságíró lett, megismert az életet és az embereket. A természetet. Az állatokat, mert ezek olykor emberibbek az embernél.
Róluk írt, róluk írta a meséit, regényeit, filmjeit, televíziós meséit. Néhány napja csak, hogy a mannheimi fesztivál ludwigshafeni ifjúsági filmszemléjén bemutatták a Szeleburdi családot, ezt a Bálint Ágnes-írta vígjátékot. A sikert itt nem díjak jelzik, hanem a világ különféle tájairól összegyűlt filmes és filmpedagógus résztvevők magatartása a vetítés alatt, s a beszélgető szavaik a bemutató után. Mert a film kedves, őszinte, könnyed - s mégis tükröződnek benne az élet igazi problémái, feladatai.
Ez a feladat, gyermeké és felnőtté: "Ember lenni mindég, minden körülményben". Erkölcsi tanítás ez, amely időszerű ma is. Nélküle felnőtté válhat a gyermek, de emberré nem. Ez a mazsola, ez a szép és igaz gondolat teszi ízes-kedvessé Bálint Ágnes sokféle munkáját. Akárhány esztendős is, azért ő gyermek mindig: tiszta tekintetű, észreveszi a napsugarat, s továbbsugározza oda, ahol még árnyék van. Mosolyt fakaszt a lélek mélyéről; mosollyal köszöntjük őt születésnapján.
Zay László, Élet és Irodalom, 1982. október 22.